Viszlát 2015! Üdvözlet 2016!

2015-12-31

2015 felejthetetlen év lesz számomra. Gyönyörű helyeken jártam és az emberi kapcsolatok olyan mélységeit tapasztalhattam meg, amelyekért örökké hálás leszek. Örömmel vágok neki az újévnek és csak remélni merem, hogy 2016 is legalább annyi szépet és jót rejt majd magában, mint az idei.

Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott így vagy úgy! Hálás vagyok és boldog!

Barátok. Bor. Ünnep.

2015-12-27

Az ünnepek alkalmával minden szerettünkkel eltöltünk egy kis időt, így a barátainkkal is. Borozgatunk, beszélgetünk, kiengedjük a fáradt gőzt. Ritka alkalom az ilyen, így minden pillanatát élvezzük és megbecsüljük. 

Üdvözlet a Bazilikától

2015-12-12

Advent előtt

2015-12-01

November számomra az izgatott várakozás és a visszafogott hangolódás hónapja volt. Idén legalábbis. Tavaly nem értettem, hogy miért kell már a hónap elején szemeznünk a sok esetben emberi fogyasztásra alkalmatlan Mikulássereggel. Miért néznek ki úgy az üzletek kirakatai, mintha a giccsparádéverseny első helyének megszerzéséért küzdenének.
Múlt évben nagyon, idén azonban ezek a dolgok cseppet sem zavartak. Amikor megláttam az első Télapókat a boltok polcain ujjongtam és ugráltam (persze csak titokban, magamban). Szépen lassan előkerült a szekrény mélyéről a fenyőfát ábrázoló dobozom, így a legkedvesebb ünnepi figurák már hó közepén elfoglalták méltó helyüket a lakásban.

Elkezdtem tervezgetni a karácsonyi menüt és az ajándékvásárlást sem hagytam teljes mértékben decemberre. (Ami esetemben abszolút elfogadható, sőt szinte kötelező is, hiszen a családom egy része külföldön él és nem mindegy, hogy az ajándékok időben a fa alá kerülnek vagy újévig a postán csücsülnek.)

Az egyik legnagyobb kihívás ebben az időszakban az adventi koszorú elkészítése. Vásárolni nem szeretem, mert nem érzem a sajátomnak és ezáltal a gyertyagyújtás sem okozna akkora örömet. Így viszont mindig feladom magamnak a leckét. Idén leginkább a természetes, natúr textúrák tetszenek, így nem kevés magazinos és netes ihletgyűjtés után kimentünk a Fancsikához némi fenyőágat, tobozt és termést gyűjteni. Meglepő, hogy milyen elvérő hangulata van ilyenkor a természetnek, mint az év többi időszakában. Minden hideg, kissé komor, csendes, sötét, mégis meghitt és nyugalmat árasztó. Szerethető.

Azok a nyugalmas "nemszeretem" napok

2015-11-23

A hosszú, napsütéses napok után lassan, de biztosan elérkeztek a hűvös, reggelente ködös - és ahogy Anyukám emlegette - "nemszeretem" napok. Én valóban nem kimondottan szeretem őket, de tudva, hogy hamarosan elkezdhetjük az Ünnepre hangolni a lelkünket és az otthonunkat, valahogy máris kellemesebb színben pompázik az ősz is. Addig pedig túlélem.
Gondoltam ez nagyjából egy hónappal ezelőttig, míg nem szembesültem azzal, hogy mennyi szerethető oldalát mutatja meg az október és, hogy én magam is mennyire megkedveltem ezt az időszakot. Amikor nemcsak egy kétnapos hétvége áll az ember rendelkezésére rendszerint elutazik valahová. Pihenni, töltődni, kikapcsolódni. Mi is így tettünk, helyszínül pedig ezúttal a Mátrát választottuk. És nem bántuk meg, én legalábbis semmiképpen sem. 
Nem vagyok egy túrázás bajnoknője, nem is tervezek azzá válni, de ezek után néhány havonta szeretnék kisebb-nagyobb túrákat beiktatni a nem kimondottan sportos életembe. És ezt javaslom Nektek is. Ha másért nem is,  a természet közelségéért, a friss levegőért, az érintetlenségért, a csendért és nyugalomért. Mindezek mellett pedig tanulmányozhatjuk a növényzetet, tágíthatjuk a biológia órán megszerzett és azóta jócskán megkopott tudásunkat. Ha szerencsénk van, néhány gomba láttán egy mesevilág idéződhet meg előttünk. 

Tehát irány a természet! Túrázásra fel! :) ;)

(A képek nagy része az Ilona-völgyi vízesésnél készült.)

Egy kis ősz a Mátrából

2015-10-27

Időnként még most is siratom a nyarat, de azt gondolom panaszra semmi okom, hiszen a hosszú hétvégénél ideálisabbat nehezen tudtam volna elképzelni. Kiváló időnk volt. Az erdő közepén pihenhettünk, jókat ettünk-ittunk, csaptunk egy félnapos túrát a Mátrában és mindezt esténként megkoronáztuk egy kellemes wellnessezéssel. 

Hamarosan jönnek a képek. Addig is egy kis ízelítő...

Tüntetés a rossz idő ellen

2015-09-10

Nem szeretem a hideget. Ennyi és pont. 

Goodbye summer! Viszlát Balaton!

2015-09-01

Nem tudom, hogy Ti mennyire vagytok barátságban a nyárral...én személy szerint nagyon. Tudom, hogy idén mindannyiunknak feladta a leckét a több hetes forróságával és a szeszélyességével, de nekem akkor is hiányozni fog. Úgy érzem, hogy soha nem volt ennyire tartalmas számomra és ehhez nagyban hozzájárult a Balaton. Idén hat alkalommal jártam a magyar tengernél és még nincs vége. Már most érzem, hogy nagyon fogom hiányolni a komor őszi és fagyos téli napokon. Voltak itt meghitt baráti pillanatok, esti családi csavargások, sosem feledhető szerelmes fesztiválozás, sok-sok bicajozás és persze rengeteg csobbanás. Végre elkezdtem felfedezni az északi és déli part szépségeit, megismerni a helyi sajátosságokat, szupereket ettem, fenséges borokat kóstoltam és olyan helyeken jártam, amelyek kitörölhetetlenül belopták magukat a szívembe. Még vár ránk egy kis találka, de tudom, hogy ez már nem lesz hasonlítható egy igazi, nyári randevúhoz. Hiányozni fogsz kedves Balaton!

Megnőtt...

2015-08-12

...az unokahúgom. :) 

Csend...nyugalom...Balaton

2015-04-18

Neki sincs mindig kedve társasághoz. Időnként zárkózott, visszahúzódó és keresi a saját nyugalmát. Ilyen is kell, hisz később ezért tud adni és szeretni. De ilyenkor is közel enged, meglepően közel.

Találkozás Amszterdammal

2015-04-06

Mégpedig először. Volt egy pozitív elképzelésem a városról, de amit kaptam, az sokkal több mint pozitív. Amikor az ember távol kerül a megszokott hétköznapoktól és a világ felfedezésére, valami új megismerésére koncentrálhat, minden nehézséget elfelejt és az olyan apróságok, mint szitáló eső, tömeg, órás sorban állások és az ebéd kimaradása sem zavarja. Engem legalábbis egyáltalán nem, sőt. 

Megismerkedésünk előtt Amszterdam kapcsán a tulipánok, a biciklik tömkelege, a csatornák és a legális jókedv ugrottak be. Az együtt töltött néhány nap után ez a lista legalább a duplájára, de inkább triplájára bővült. A jellegzetességek mellett kiegészült benyomásokkal, tapasztalatokkal, élményekkel, de leginkább egy olyan életérzéssel, amit még nem tapasztaltam. Sosem szerettem a nyirkos, hideg időt, de Amszterdamnak még ezt is elnézném.Számomra annyira élhetőnek, a nyüzsgése ellenére nyugalmat árasztónak bizonyult, hogy már elképzeltem, ahogy reggel biciklivel munkába sietek, egy csokor friss virággal érkezem haza, vacsorára pedig minőségi sajtokat és bort fogyasztok a csatorna melletti óriás ablakos, pici lakásomban. És bevallom...még az sem zavarna, ha a híres-hírhedt vörös lámpás negyed csupán néhány utcára lenne tőlem. Voltam, láttam, meglepődtem. Ott, azt és akkor. Buja, de nem közönséges. Zavarba ejtő, de nem zavaró. Legalábbis nekem. 

Ha jártatok már itt nosztalgiázzatok egyet, ha pedig nem, kalandozzatok velem!