20 éves voltam, amikor először jártam Porto-n. Sosem fogom elfelejteni, azt, amikor megpillantottam a Ponte Luís I-t, a város leghíresebb hídját. Különleges élmény volt, még különlegesebb érzésekkel. Szerencsés vagyok, mert lassan a két kezemen sem tudom megszámolni, hogy azóta hány alkalommal jártam már itt újra. Ismerem a hűvös-esős, a forró-mediterrán, a friss tavaszt hozó és az enyhe karácsonyt váró arcát is, de minden találkozás tartogat valami újat, egy kis szívet melengetőt. Talán olyan ez, mint az igaz barátok. Már az első alkalommal érzed, hogy ő valamiért más mint a többi, minél több időt töltötök együtt, annál jobban megszereted, várod a következő találkozást és az együtt töltött idő minden perce élmény, ajándék. És tudod, hogy mindig része marad az életednek.
Így vagyunk mi... Porto és én.
