A hosszú, napsütéses napok után lassan, de biztosan elérkeztek a hűvös, reggelente ködös - és ahogy Anyukám emlegette - "nemszeretem" napok. Én valóban nem kimondottan szeretem őket, de tudva, hogy hamarosan elkezdhetjük az Ünnepre hangolni a lelkünket és az otthonunkat, valahogy máris kellemesebb színben pompázik az ősz is. Addig pedig túlélem.
Gondoltam ez nagyjából egy hónappal ezelőttig, míg nem szembesültem azzal, hogy mennyi szerethető oldalát mutatja meg az október és, hogy én magam is mennyire megkedveltem ezt az időszakot. Amikor nemcsak egy kétnapos hétvége áll az ember rendelkezésére rendszerint elutazik valahová. Pihenni, töltődni, kikapcsolódni. Mi is így tettünk, helyszínül pedig ezúttal a Mátrát választottuk. És nem bántuk meg, én legalábbis semmiképpen sem.
Nem vagyok egy túrázás bajnoknője, nem is tervezek azzá válni, de ezek után néhány havonta szeretnék kisebb-nagyobb túrákat beiktatni a nem kimondottan sportos életembe. És ezt javaslom Nektek is. Ha másért nem is, a természet közelségéért, a friss levegőért, az érintetlenségért, a csendért és nyugalomért. Mindezek mellett pedig tanulmányozhatjuk a növényzetet, tágíthatjuk a biológia órán megszerzett és azóta jócskán megkopott tudásunkat. Ha szerencsénk van, néhány gomba láttán egy mesevilág idéződhet meg előttünk.
Tehát irány a természet! Túrázásra fel! :) ;)
(A képek nagy része az Ilona-völgyi vízesésnél készült.)
