Rólam és az inspirációkról

Amikor az ember valami olyat szeretne létrehozni, ami csak a sajátja, amiért csakis ő lesz a felelős, ami örömök és kudarcok forrása egyaránt lehet, amellyel mások érzelmeit befolyásolhatja és véleményét formálhatja, sokszor rögös feladatnak tűnik. Rögösnek, mert magunk sem tudjuk, hogy milyen útra lépünk, milyen akadályokkal és szépségekkel találkozunk majd utunk során, azt meg pláne nem, hogy mikor és hogyan fog végződni. De belevágunk, mert szükségünk van az újra, a kihívásra, valami pozitív változásra.

A fenti gondolatmenetem inspirálta a Fotolá létrejöttét, bár a fotográfia szeretete ennél sokkal régebbre nyúlik vissza. Már évekkel ezelőtt is rajongtam a szép fotókért, a különlegesen komponált képekért. Nebulóként alig vártam, hogy márciusban megérkezzenek a könyvesboltokba az akciós, szinte ingyen elvihető szebbnél-szebb fotókkal illusztrált naptárak. Minden évben vettem legalább négyet-ötöt. Az évek során a polcaimon számos fotóalbum is összegyűlt, és ha bemegyek egy könyvesboltba az első utam ma is az albumokhoz, a szépen fotózott könyvekhez vezet.

Amikor pedig négy éve megvettem a ma is használt gépemet, egy új világ nyílt meg számomra. Ha fényképezőgéppel a kezemben indulok útnak az ismerős közegek új perspektívában mutatkoznak meg. Előtérbe kerülnek az apró, korábban figyelmen kívül hagyott részletek, a megszokott dolgok különlegessé válnak, felértékelődnek. A fotózás megnyugtat és kikapcsol, az eredmény, a képeken látott fejlődés pedig boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá és még lelkesebbé tesz. 

Az abszolút amatőrök lelkes táborát erősítem, egyelőre nincs mögöttem szakmai tudás, de szeretnék olyanoktól tanulni, akik előrébb vihetnek az úton. Tudom, hogy az út amire léptem rögös és közel sem olyan egyszerű, mintsem az kívülről látszik. Minél többször ragadok magamhoz gépet, annál inkább látom, hogy mennyit kell még tanulnom és fejlődnöm, ahhoz, hogy egyszer az imádott hobbim új lehetőségek tárháza lehessen.

Köszönöm, hogy olvastad e sorokat!  

Szívből örülök, ha rendszeres követőjévé válsz a blogomnak.

Biri Ági

A fotókért köszönet Kolbe-Havrics Imola barátnőmnek!