2016-06-01
Az elmúlt hónapjaim annyira felgyorsultak, hogy beszámolók írására
nem jutott időm. A tavasz főként utazásról, ünneplésről és olyan élmények
gyűjtéséről szólt, amelyek feldolgozása még mindig folyamatban van. Túráztunk
Zakopanéban, sétáltunk a svéd tengerparton és néhány napra Berlint is közel
engedhettem magamhoz. Mindeközben három felvonásban megünnepeltük a
harmadik X-emet, amit ezúton is nagyon köszönök Mindazoknak, akik valamilyen
formában hozzájárultak a boldog pillanatokhoz.
Aki ismer és követi a blogot, az tudja, hogy legalább annyira
szeretek városokkal ismerkedni, mint a természetben kirándulni.
Mindkettőnek megvan a maga sajátossága, mindkettő nyúlt valami pluszt.
A jó idő beköszöntével egyre több időt töltök a szabadban. Ha ki akarom
engedni a fáradt gőzt, kimegyek az erdőbe és tekerek. 🚲 Na de… ha igazi élményekre, szellemi feltöltődésre vágyom (és
megtehetem), utazom.
Koppenhága A dán lány kapcsán került fel az „ Ezt a várost
mindenképpen látnom kell” c. listámra. A színes épületek, a kikötők… a Nyhavn
már a film kapcsán elindították a fellángolást, a valóságban pedig mindez
szerelemmé vált.
Az egy napos márciusi ismerkedés nem volt mindenre elég, de arra
igen, hogy kapjunk egy falatot a dán életérzésből és a „kötelező” látnivalók
nagy részét is szemügyre tudjuk venni. A Nyhaven-től indulva végigsétáltunk a
kikötő egy részén, érintve az Amalienborg palotát és a Kastellet.
Ezután a dán főváros egyik gyöngyszeme, a Kishableány szobor
következett. Nem mondom, hogy kihagyható, mert ami ott történik, azt
mindenkinek látnia kell. Emberek tömkelege próbál egy fotó erejéig pózolni a
szobrocskával. Nagyjából ugyanaz az érzésem volt, mint a Güell parkban a
sárkány szobor kapcsán, de ott én is sokkal motiváltabb voltam és átverekedtem
magam a szelfibotos, ázsiai turistákon. Itt csak a távolból köszöntöttem a
hablányt.
Délután Koppenhága hippinegyedében is szétnéztünk, amit főként
azoknak javaslok megtekintésre és élménygyűjtésre, akik az amszterdami szabadszelleműséget kedvelik. Fotózás szempontjából a legkevésbé sem ideális a
hely, mivel itt egyáltalán nem kedvelik a bámészkodó hobbifotósokat, a
fényképezőnek szigorúan a táskában kell maradnia!
A nap megkoronázásaként visszatértünk a Nyhavn-hez és hajóra
szálltunk. Több szempont miatt is kedvelem a város sétahajózást. Az egyik az időhatékonyság,
ami cseppet sem egy emocionális szempont, de ha az embernek már csak pár órája
marad városnézésre, akkor talán ez a legjobb választás, hisz gyorsan sokat
láthatunk. A másik az már sokkal inkább az, főleg, ha nem egyedül turistáskodik
az ember. Nincs is annál jobb, amikor egy hosszú séta után megpihenhetünk
kicsit és élvezhetjük a kilátást úgy, hogy közben mozgásban vagyunk. Egy kis
napsütés, harapnivaló, bor pedig még inkább emeli az élmény minőségét.
Ha kedvet kaptatok a városhoz, ne habozzatok, hisz Budapestről és Debrecenből egyaránt elérhető Malmö, ahonnan Koppenhága már tényleg csak egy karnyújtásnyira van.
