Koppenhága

2016-06-01

Az elmúlt hónapjaim annyira felgyorsultak, hogy beszámolók írására nem jutott időm. A tavasz főként utazásról, ünneplésről és olyan élmények gyűjtéséről szólt, amelyek feldolgozása még mindig folyamatban van. Túráztunk Zakopanéban, sétáltunk a svéd tengerparton és néhány napra Berlint is közel engedhettem magamhoz.  Mindeközben három felvonásban megünnepeltük a harmadik X-emet, amit ezúton is nagyon köszönök Mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a boldog pillanatokhoz.

Aki ismer és követi a blogot, az tudja, hogy legalább annyira szeretek városokkal ismerkedni, mint a természetben kirándulni.  Mindkettőnek megvan a maga sajátossága, mindkettő nyúlt valami pluszt.

A jó idő beköszöntével egyre több időt töltök a szabadban. Ha ki akarom engedni a fáradt gőzt, kimegyek az erdőbe és tekerek. 🚲 Na de… ha igazi élményekre, szellemi feltöltődésre vágyom (és megtehetem), utazom.

Koppenhága A dán lány kapcsán került fel az „ Ezt a várost mindenképpen látnom kell” c. listámra. A színes épületek, a kikötők… a Nyhavn már a film kapcsán elindították a fellángolást, a valóságban pedig mindez szerelemmé vált.

Az egy napos márciusi ismerkedés nem volt mindenre elég, de arra igen, hogy kapjunk egy falatot a dán életérzésből és a „kötelező” látnivalók nagy részét is szemügyre tudjuk venni. A Nyhaven-től indulva végigsétáltunk a kikötő egy részén, érintve az Amalienborg palotát és a Kastellet.

Ezután a dán főváros egyik gyöngyszeme, a Kishableány szobor következett. Nem mondom, hogy kihagyható, mert ami ott történik, azt mindenkinek látnia kell. Emberek tömkelege próbál egy fotó erejéig pózolni a szobrocskával. Nagyjából ugyanaz az érzésem volt, mint a Güell parkban a sárkány szobor kapcsán, de ott én is sokkal motiváltabb voltam és átverekedtem magam a szelfibotos, ázsiai turistákon. Itt csak a távolból köszöntöttem a hablányt.

Délután Koppenhága hippinegyedében is szétnéztünk, amit főként azoknak javaslok megtekintésre és élménygyűjtésre, akik az amszterdami szabadszelleműséget kedvelik. Fotózás szempontjából a legkevésbé sem ideális a hely, mivel itt egyáltalán nem kedvelik a bámészkodó hobbifotósokat, a fényképezőnek szigorúan a táskában kell maradnia!

A nap megkoronázásaként visszatértünk a Nyhavn-hez és hajóra szálltunk. Több szempont miatt is kedvelem a város sétahajózást. Az egyik az időhatékonyság, ami cseppet sem egy emocionális szempont, de ha az embernek már csak pár órája marad városnézésre, akkor talán ez a legjobb választás, hisz gyorsan sokat láthatunk. A másik az már sokkal inkább az, főleg, ha nem egyedül turistáskodik az ember. Nincs is annál jobb, amikor egy hosszú séta után megpihenhetünk kicsit és élvezhetjük a kilátást úgy, hogy közben mozgásban vagyunk. Egy kis napsütés, harapnivaló, bor pedig még inkább emeli az élmény minőségét.

Ha kedvet kaptatok a városhoz, ne habozzatok, hisz Budapestről és Debrecenből egyaránt elérhető Malmö, ahonnan Koppenhága már tényleg csak egy karnyújtásnyira van.